szeretés

Mi az a szerelem? Mi a szeretet? Mikor szeretünk igazán?
A szeretet: "Türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (illetlenül, bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak, együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltur."
A szeretet önzetlen és nem vár viszonzást. A szerelemnek is ilyennek kell lennie. Nem kell, hogy a másik szeressen. Attól még hogy valaki nem szeret viszont, nem fog megszűnni a szeretet érzése. Nem kell, hogy ez fájjon. Csak akkor fáj, ha önzőek vagyunk és kapni akarunk. A szeretet nem ilyen. Az adás a legfontosabb. Bár piszok nehéz, ha valaki nem képes elfogadni amit adunk, de akkor is szeretni kell.

idő

Sikerült? :D

grrrrrrr

Már megint ez az ostoba honfoglaló. Minek lépek be?! Nem is játszom és chatelni se akarok :S. Erre is egy pasi miatt szoktam rá anno. Pff! Pedig annyira nem is szeretem ezt a játékot. Bár volt egy rövid periódus, amikor órákig játszottam, de csak mert nem akartam gondolkodni vagyis filózni dolgokon. Persze semmit nem segített, de pótcselekvésnek akkor megtette.
Nem tudom átállítani az blogidőt :'(. Ma már január 8-adika van, méghozzá hajnali fél 3.

ennyit az alvásról

BAKKER! Sikerült 23-kor lefeküdnöm aludni :S de csak 2-ig bírtam. Szép, nemde? Fél 6 felé kellene felkelnem. Jó nagy pácban vagyok. Hogy fogok így visszaaludni?
Tavaly a szülinapomon voltam vizsgázni. Akkor 4 órát sikerült aludnom. Iszonyatos volt. Vizsga után el kellett mennem a szervízbe a vadiúj wifimmel, ami természetesen selejtes volt. A szervíz a külvárosba volt. Sokat kellett utazni, de nem volt bérletem. Visszafelé rossz buszra szálltam, mert elnéztem a kiírást. A Wesselényi utcáig ment az a busz is, csak másik kerületbe. Nagyon boldog voltam. Sokáig keringtem értelmetlenül. A Wesselényinél majdnem elütött egy autó, amikor átmentem a zebrán. Nem figyeltem, nem néztem a lámpát. Életveszélyes vagyok? Dehát 4 órát aludtam és totál szerencsétlennek éreztem magamat aznap és még kereken 20 éves is voltam. Délután mondjuk jót aludtam az egyik kedvenc filmemen, amit már vagy 60x megnéztem. Utálom a születésnapokat. Nincs mit ünnepelni. Az akkori tél amúgy is mélypont volt az életemben. Úgy éreztem, minden összeomlik. Mindig ilyenek lesznek az év végék /év elejék?
Ráadásul 18 évesen tudtam, hogy ilyen lesz a 20. sznapom, hogy sokat fogok utazni a városban. Szeretek utazni, mert olyankor tisztázom magamban a gondolataimat, de valahogy egy éve kihagytam volna.

vki blogja :)

"A világ szar tud lenni, mégis hozzuk ki belőle a legjobbat! Szarból várat építeni kihívás. Folyamatosan másokat okoltok, bűnösöket kerestek, pedig az esetek többségében bennetek van a hiba. A világ csak egy valós tükör, amibe nem mertek belenézni, mert a kép benneteket mutat, kompromisszumok nélkül. Szar érzés. Merj belenézni a tükörbe, és ismerd meg magad! Nehéz lesz, de az igazi depresszió csak utána jön. Fel kell ismerned, és bele kell halnod, hogy hamvaidból újjászülethess. Nem leszel más. Nem leszel jobb. Nyugodtabb leszel. Eltudod majd fogadni, hogy korábbi felszines gondolataid értelmetlenek voltak. Nem láttál semmit a lényegből, mert hamis képekket néztél, hamis képeket kerestél. Ez a TE hibád! TE csináltad, tehát válald a felelőséget!"

Néha tényleg meg kell halnod, hogy újjászülethess.

ma már a harmadik bejegyzés

Hát igen.. Senkit se terhelhetek a sirámaimmal, pedig nagyon jó lenne, ha valaki meghallgatna vagy csak átölelne, de ilyen ember nem igen van. Aludnom kellene, hogy holnap fel tudjak kelni, de erőszakkal úgyse jön álom a szememre...
Nyáron azért kezdtem el blogot írni, hogy kiírjam magamból a fájdalmat, amit egy srác okozott akaratlanul. Az a blog már nincs meg. A srác is a múlté. Csak a név maradt. :) Nyáron is Cassandra néven írtam. Bűverővel bír ez a név.
Cassandra egy trójai hercegnő volt. Szépsége még Apollónt is elkápráztatta. Apollón a szerelméért cserébe jóstehetséggel áldotta meg, de Cassandra nem szerette Apollónt, becsapta, ezért bűntetésül a (vész)jóslataiban senki se hitt. Mindigis lenyűgözött az ókori történelem, de főleg a görög mítológia.
Miért változik meg minden? Én alapjában véve szeretem a változást, de most túl sokat kell alkalmazkodni. Jó lenne ha valaki támogatna, akiben meg tudok bízni.

muszáj írnom

Ahh.. Nem bírom holnapig. Írnom kell! Kiadnom magamból a feszültséget.
Kétségbe vagyok esve. Amikor bizonytalan vagyok, sokszor nagyon félek.
A nagymamám kórházba van és nem tudom, mi lesz vele. Mit tehetek én érte?
Lelkiismeret-furdalásom van. Tudom milyen a kórházban magányosan, nagy betegen.
Félek, hogy ugyanazt érzi, mint amit én régen.
Ráadásul ő szívbeteg és a veséje is tönkre van menve. A lába kétszeresére fel van dagadva. Az egész teste be van vizesedve. Pár napja elesett és azóta még rosszabb minden. Órákig eszméletlen volt, majd önkívületi állapotban. A nevét se tudta megmondani. Lélegeztetőn volt és katéterezték, még mindig úgy van és fekete a lába...
Mit tehetnék érte?
Debrecenbe van. Meg se tudom látogatni őt. Anyu le akar utazni, de még nem tudott elmenni.
Ráadásul szerdán lesz a születésnapom. Anyu szerdáig biztos nem megy el. Iszonyatos az időjárás. Mindenhol fagy.
Nekem kijut mostanában a rosszból egészen december óta. Nem is december óta, mert már sok dolog korábban is nyomasztott, de most nagyon nehéz átvészelni ezt az időszakot, főleg a nagymamám miatt.
Azt hiszem, sokban hasonlítok a nagymamámra. Olyan makacs és akaratos vagyok, mint ő. Sokszor túl sokat beszélek! Sokszor akkor beszélek, amikor nem kellene, mert nekem mindig van véleményem és nem félek megmondani, ha nem tetszik valami. Anyukám azt tanította nekem, hogy álljak ki magamért és ne legyek egy a sok közül. Hát igen....