2008. január 7., hétfő

muszáj írnom

Ahh.. Nem bírom holnapig. Írnom kell! Kiadnom magamból a feszültséget.
Kétségbe vagyok esve. Amikor bizonytalan vagyok, sokszor nagyon félek.
A nagymamám kórházba van és nem tudom, mi lesz vele. Mit tehetek én érte?
Lelkiismeret-furdalásom van. Tudom milyen a kórházban magányosan, nagy betegen.
Félek, hogy ugyanazt érzi, mint amit én régen.
Ráadásul ő szívbeteg és a veséje is tönkre van menve. A lába kétszeresére fel van dagadva. Az egész teste be van vizesedve. Pár napja elesett és azóta még rosszabb minden. Órákig eszméletlen volt, majd önkívületi állapotban. A nevét se tudta megmondani. Lélegeztetőn volt és katéterezték, még mindig úgy van és fekete a lába...
Mit tehetnék érte?
Debrecenbe van. Meg se tudom látogatni őt. Anyu le akar utazni, de még nem tudott elmenni.
Ráadásul szerdán lesz a születésnapom. Anyu szerdáig biztos nem megy el. Iszonyatos az időjárás. Mindenhol fagy.
Nekem kijut mostanában a rosszból egészen december óta. Nem is december óta, mert már sok dolog korábban is nyomasztott, de most nagyon nehéz átvészelni ezt az időszakot, főleg a nagymamám miatt.
Azt hiszem, sokban hasonlítok a nagymamámra. Olyan makacs és akaratos vagyok, mint ő. Sokszor túl sokat beszélek! Sokszor akkor beszélek, amikor nem kellene, mert nekem mindig van véleményem és nem félek megmondani, ha nem tetszik valami. Anyukám azt tanította nekem, hogy álljak ki magamért és ne legyek egy a sok közül. Hát igen....

Nincsenek megjegyzések: